2013. január 15., kedd

Four • Fall in love ...

Sziasztok!
Elhiszitek ha azt mondom, hogy a fejem van legalább 10 kiló, folyamatosan vizet vedelek, mert különben kiszáradok, a szemeim üvegesek, és náthás is vagyok? Remélem igen, mert így van. De a rész itt van, hála annak, hogy már napokkal ez előtt megírtam. A kommenteket várom, de egy kis pipával is megelégszem. Csak valami visszajelzést szeretnék kapni, semmi több. Na, mindegy. Nem nyafogok. Valamint, nem akarom a történethez írni, így itt közlöm, hogy ezt E/3-ban írtam meg. Most már csak egy valami van hátra...
Jó olvasást!

Darcy, xx


A 2 lány teljesen lefáradva vetette magát a kanapéra. Ténynek tűnt számokra, hogy többet az életben nem hallgatnak az 5 idiótára pasira, akik még mindig azon fáradoznak oda kint, hogy melyikük vezessen. Mert amelyikük vezet, az ér haza utoljára. Ezt pedig egyikük sem szerette volna bevállalni. Általában, a most sietősen távozó Nate szokta bevállalni ezt a "terhet". De ő lelépett. Lena-nak ismét eszébe jutott a randi, Rachel, és hogy milyen boldogan viharzott el a fiú. Miért érezte mégis úgy, hogy ő egyáltalán nem örül neki? Nem tudta megfejteni a benne kavargó érzéseket. Nem értette, hogy miért bánta az átlagosnál is jobban a fiú távozását. Nem sikerült rá jönnie, hogy miért utálja máris a lányt, akivel barátja randizni készül. Úgy érezte, ez az érzés fojtogatja belülről. Erőt véve magán mosolyogva mellette ülő, rég nem látott barátnőjére nézett. Arra a lányra, aki össze szedte őt annak idején az általánosban. Aki védelmébe vette őt, és segítette neki - Nate-ék mellett -  túlélni azt a borzalmasan hosszúnak tűnő 8 évet. Akivel együtt kezdték a gimit. Akiről bár soha nem mesélt senkinek, tudta, legbelül nagyon is jól tudta, hogy ez az úgy nevezett 'örök barátság' közte, és Brooklyn között is kialakult. Talán ezért is volt annyira dühös Edward-a, amikor történt az ominózus eset. 
- Min gondolkodsz? - törte meg a rájuk telepedő csendet Brooklyn csilingelő hangja. A Lena mosolyra húzta a száját, oldalára fordult, és egyenesen barátnője szemébe nézett. 
- Inkább kin. Nate-en. - ismerte be félénken, mire barátnőjétől csak egy értetlen pillantást kapott. - Én sem értem igazán. Egyszerűen csak... ha arra gondolok, hogy ő most valahol egy csajjal enyeleg, egyszerűen felfordul a gyomrom, és legszívesebben sírni kezdenék... - Lena lehajtotta a fejét, mintha csak valami rosszat tenne ezzel. De ő valóban így érzett. A sírás kerülgette minden egyes alkalommal  amikor a srácok Nate randiját hozták szóba oda kint, a hóesésben állva. Hiányzott neki Nate. Az a törődés, amivel ő körülveszi. Hogy amikor együtt vannak, a fiú erős karja mindig védelmezően öleli át. Hiányzott neki az érzés, hogy biztonságban van, bármi is történjék, mert ő ott van, és megvédi. Ezt nem érezte most. Nem érezhette, hisz Nate ezt mással éreztette abban a pillanatban. A gondolatra, hogy mást ölel, Lena szeme könnybe lábadt. Lehunyta szemeit, és megpróbált megnyugodni. Mikor ismét kinyitotta, barátnője karjai között volt. Valaki olyanéban  aki mellett biztonságban érzi magát, akiben megbízik. De ő még sem Nate volt. Lena-nak pedig csak és kizárólag Nate-re volt abban a pillanatban szüksége. Arra, hogy vele legyen, és ne mással. De ezt mégsem kérhette a fiútól. Semmi joga nem lett volna hozzá. 
- Mióta érzel te így Nate iránt? - kérdezte suttogva Brooklyn, mintha csak attól tartana, hogy esetleg, netalántán valaki meghallja kérdését. Apró sóhaj hagyta el Lena száját. Ha tudná Brook mióta... Mióta érez úgy, hogy éjt nappalt alá téve Nate mellett akar lenni... Még ő maga sem hiszi el, hogy így érez. Ez több, mint szimpla barátság. És több, mint testvéri szeretet. Sokkal több. De sajnos csak Lena szemszögét nézve több ez. 
- Azt hiszem, hogy szeretem őt Brook... de nem úgy, ahogy kell. nem úgy szeretem őt, ahogy például Nick-et. Úgy szeretem Nate-et, mint ahogy Ed szeret Téged... - Lena-nak elege lett a titkolózásból. Végleg. Úgy döntött, hogy elmondja Brooklyn-nak az igazat Ed-del, az érzéseivel kapcsolatban. Hogy elmondja neki, a fiú mennyit szenvedett annak idején. Hogy hányszor kellett megállítani  hogy ne szálljon fel egy repülőre sem, ami oda megy, ahol a szerelme van. Megállíttathatatlannak tűnt. 
- Éjt nappalt alá téve keresett téged telefonon. De apád nem volt hajlandó adni téged. Még nekem se. Ed teljesen összeroppant. Úgy érezte, hogy valójában Te vagy az, aki nem akarsz beszélni vele. Pedig azt mondtad neki a reptéren, hogy megérted. Megérted, mit miért mondott. Úgy érezte, becsaptad. A fejébe vette, hogy csak játszottál vele egész idő alatt. Láttam sírni őt Brook, érted? Edward Mick Martin az orrom előtt fakadt sírva. Olyan törékenynek látszott, mint egy kislány. De sajnos ez nem vezetett semmi jóhoz. Azóta úgy tekint a lányokra, mint ha játékszerek lennének, és nem tartja többre őket egy éjszakás kalandra valóknál. Semmi többre nem kell neki egy lány sem, mint szexre. Ne érts félre. Nem hibáztatlak Téged ezért. csak azt akartam, hogy végre megtudd az igazat. Az igazat arról, hogy hogyan is érez, és érzett Ed. Mert Ő még a mai napig szeret téged. - Lena vallomása után félve nézett barátnőjére. Brooklyn arcán fájdalom tükröződött. Átélte azt az időt, és napot, újra, meg újra. Úgy érezte, d miatta lett egy szívtelennek tűnő alak. Úgy érezte, miatta nem képes többé jól bánni a nőkkel. Könnyes szemmel ült a két lány egymással szemben. Nem tudtak mit mondani egymásnak. Életükben először. Ott voltak egymásnak, ölelték, és vigasztaltak egymást, de közben mindketten a szeretett fiúról álmodoztak. Arról, hogy vajon hol van most, és mit csinál. Mert mind a ketten beismerték önmaguknak  Lena szerelmes Nathan-be. Ahogyan Brooklyn is ugyan úgy érez Edward mint ahogyan annak idején. És bár mind a ketten tudják, hogy ez az érzés nehéz, egymásban bíznak annyira, hogy megosszák ezt a titkot. 
- Én... szeretem Ed-et, Lena. Ugyan úgy, mint régen. Semmi sem változott... - Brooklyn hangja mondata elején, és végén is elcsuklott. Tudta, hogy már nem kell hozzá sok, és sírni kezd. Könnyei patakokban folytak le az arcán. Azon az arcon, amin pár perce, még hatalmas mosoly terült el. 
- Szerelmes vagyok Nathan-be... - suttogta elhaló hangon Lena.

6 megjegyzés:

  1. Drága Darcy-m!
    Huh, nagyon kíváncsi vagyok mi lesz Nate és Lena kapcsolatából, főként arra, hogy a fiú viszonozza-e a lány érzéseit... tudom, ez még a jövő zenéje, de már várom :)
    A két lánnyal kapcsolatban pedig csak annyit említenék meg, hogy olyan, mintha magunkat látnám. Teljesen.
    Siess a következővel :)
    Ölel, Barbara <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Barbara-m!
      Hát, igen, ez még a jövő zenéje, és örülök, hogy már várod, de előtte még el kell majd viselned Rachel-t... :)
      Hát, végül is... magunkról mintázom őket. :D
      Amint tudom, hozom. Ismersz ;)
      Puszil, Darcy xx

      Törlés
  2. szia :)
    Most találtam rá a blogodra, és huu! Nagyon tetszik :))
    Többek közt az tetszik benne, hogy nem egy rendes fanfiction, de mégis megőrizted benne a fiúk tulajdonságait :)
    Szerintem nagyon szép munka, és várom a következő részt! :))
    Puszi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Ennek tényleg nagyon-nagyon örülök. Köszönöm szépen, és hamarosan jelentkezem vele! :)
      Ölel; Darcy x

      Törlés
  3. Szia!:)
    Végig olvastam az eddigi részeket, és beleszerettem a történetedbe. Nagyon kevés blog tud igazán megfogni, de a tiédnek sikerült. Már most imádom.
    Nagyon várom a történet folytatását;)

    Puszi, Hajni xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Huhh, hát ennek nagyon - igazán - örülök. Nagyon jó, hallani, hogy sikerült olyat alkotnom, ami elnyerte a tetszésedet. Örülök többek közt annak, is, hogy már most imádod :D
      Ölel, Darcy x

      Törlés