Edward and Brooklyn

Halihó!
Nos, mivel Ed szemszöge kész, és idő-ugrás lesz érvényben a következő fejezetben, csak 1-2 óra ezért gondoltam, megosztom ezt veletek, hogy tudjátok, pontosan mi is történt Brooklyn, és Ed mostani találkozásakor. Ne számítsatok nagy durranásra, de tuti, hogy szidtam volna magam egy ideig, ha ezt most nem teszem közzé. Itt árválkodott volna... Szóval...
Jó olvasást! 

Darcy, xx

•

- Brooklyn! - az összes srác felugrott mellőlem, és mindannyian megölelgették a lányt, akinek hatalmas mosoly terült el az arcán. Az a mosoly, amit egyszer én okoztam neki, akár a puszta jelenlétemmel is képes voltam mosolyt csalni az arcára. Igen, így volt. A mai napig emlékszek rá. Mindig Lena-t, és Nate-et szívattuk, miszerint úgy is össze jönnek egyszer. Félre értés ne essék. Hiszek a fiú-lány barátságban, bár néha úgy érzem nem is létezik igazán. Mármint az, mai köztem és Lena közt van, igaz barátság. Vagy inkább úgy mondanám, hogy szinte már testvéri szeretet. Mindig is szerettem volna egy kishúgot, de sajnos az élet nekem nem adott. Legalábbis  nem vér szerintit. Mert Lena-val olyanok vagyunk mint a testvérek. Ráadásul láttam, hogy nézett rá a múltkor Nate. Oké, pasiból vagyunk mind a ketten, és én vagyok a legperverzebbnek nyilvánítva  mégis Nate bámulta Lena-t. 

- Jó újra látni titeket srácok. El is elejtettem, hogy ti mindig együtt vagytok. - mondata végére Brook elnevette magát, Tény és való, hogy valóban sokat lógunk itt. Na jó, a nap nagy részét tényleg Lena nyakán töltjük. De azt monda, Őt ez egyáltalán nem zavarja, sőt, örül is nekünk. Szóval nincs itt gond. Erőt vettem magamon, feltápászkodtam, és mindenki meglepetésére megálltam közvetlenül Brooklyn előtt, aki amikor felnézett rám elmosolyodott. - Téged is jó újra látni, bármi is történt régen. - szólalt meg mosolyogva, és egy puszit nyomott az arcomra, majd várakozón tekintett a szemembe. Viszont még én magam sem értettem, hogy mi van. Azt mondta, hogy gyűlöl, és most pedig... Megőrjít! 

- Ö... én is örülök, hogy látlak. - zártam a le a témát, és visszavándoroltam a helyemre, kissé sokkos állapotban. Komolyan nem értem ezt a nőt...